Elítélt lovak..

 Az évek folyamán egyre több lótulajdonos fordul hozzám azzal a problémával, hogy elvesztette a reményt a lovával. Több trénernél is járt a ló, de valahogy nem jött a változás hetek, hónapok vagy akár évek alatt. Elidegenedtek egymástól, a ló romlik, barátságtalan, nem fogadja el háton a trénert sem, és őt sem.

 Ekkor jön legtöbbször, hogy segítsek eladni a lovat, mert már nem tud és akar több pénzt belefektetni annál, ami muszáj, elkeseredett és nem is akarja folytatni a lovazást sem. Ez engem valahol végtelenül elszomorít, hisz az esetek nagy részében tehetséges lovakról van szó, akiknek sokszor az utolsó esélyük vagyok, amikor a gazdájuk úgy gondolja, hogy megpróbálja.
Mindig földről, szabadon kezdem a munkát ezekkel a lovakkal, hogy csekkoljam, milyen kapcsolatban állnak az emberrel. Felesleges is lenne rögtön rájuk ülni, először ki kell ismernem a személyiségüket. Ezt természetesen sokan viccesnek tartják, vagy el is ítélik, hisz ha fent van a probléma, miért is így akarom megoldani?! Mert legtöbbször nem háton való probléma van, csak már ott jön ki az az ellenállás, ami után lemondanak a lóról sokan.
 Amit ilyenkor tapasztalok, hogy a lovaknak mi a problémája? Tök egyszerű.. Első sorban, hogy nincs gazdája, társa, vezetője a lónak. Van egy ember, aki a trénere, aki felül és megakarja mondani, hogy ezt kell csinálni, aztán visszaviszi a helyére és ennyi. Ennyi a kapcsolata a lónak az emberrel. A lónak pedig szüksége van egy vezetőre, akiben bízhat, aki a kis két fős ménesük élén állhat és megmutatja a helyes utat. Nem, nem megmondja, megmutatja, hisz egy vezető nem parancsolgat, hanem irányt mutat. Ezt tökéletesen visszalehet vezetni a természetes ménesi környezetre, ahol szintén ott vannak a rangsorok.
 Építek a lovakkal ki egy kis kölcsönös bizalmat, hogy tudja, velem jó, amit kérek tőle, az nem lesz rossz, ha végrehajtja, akkor mindenkinek jó. Ha elértem ezt a szintet, csak utána kezdek el nyereg alatt dolgozni, általában ki sem jön igazán a probléma, amiről panaszkodott a tulaj, maximum nagyon enyhe mértékben, amit könnyen lehet kezelni.
 A másik probléma, ami ugyan kapcsolódik, de mégis egy kis plusz, hogy ha a ló ellenáll, akkor két eset történik, kompromisszumképesen dolgoznak, azaz nem viszik el az ellenállásig a lovat, vagy erőszakkal akarják megoldani az ellenállást, ahelyett, hogy türelmesen a kettő közt dolgoznának, míg a ló át nem lendül a problémán. A kompromisszumos megoldással a ló újra és újra megpróbál ellenállni majd, amiből jönni fog a másik véglet, az erőszakos megoldás, ami veszélyessé is válhat, ha a lónál elpattan az a bizonyos cérna.
És természetesen, ha elpattan ez a cérna, akkor jön el, hogy a ló használhatatlan, köcsög, bunkó, selejt és egyéb kifejezések, amikkel a trénerjeik illetik. Jobbik esetben a gazdája keres egy utolsó megoldást a problémájára, rosszabbik esetben pedig minél előbb szabadulnak a lótól, ami a kupectől a vágóhídig ki is merül (bár vannak jó esetek, amikor valaki felfigyel egy lóra és kimenti a kupectől, ad neki esélyt, és sikerrel zárul a ló története :) ).

 Ha elveszik a remény, nagyon nehéz visszahozni, de nem lehetetlen, csak türelem és megértés kell hozzá. Hisz a lovak nem gépek, érző-lélegző lények, akik gondolkodnak és keresik a számukra komfortos érzéseket, megoldásokat, de ha ezt nem találják meg, akkor bizony keményen "bemutatnak", és elítélik őket.

 Mindenkit biztatok, hogy ha van a lóval egy rossz széria, ne a lovat hibáztassa első sorban, hanem időben lépjen és keressen megoldást, különben ez a szép sport, hobbi, könnyen pénznyelővé válhat, megkeserítve a kellemes élményeket, amiket hozhatna is.